Spiral:

Hossz: 25 rész
Műfaj: vígjáték, dráma, krimi

Rendezte: Kaneko Shingo
Eredeti mű: Shirodaira Kyou, Mizuno Eita
Írta: Houjou Chinatsu, Koide Katsuhiko, Sakai Mitsuyasu, Tanaka Tetsuo
Karakter dizájn: Nakayama Yumi
Zene: Mitake Akira
Stúdió: J.C. Staff, Aniplex, Sotsu Agency, TV Tokyo

Nehéz dolog úgy élni, ha valaki egy másik embernek a nyomában tölti az életét. Bármit is tesz, bárhol is jár, mindig valaki más árnyékában él, és hiába tesz meg mindent, amit csak tud, érzi, sosem fog fölérni azzal, akit annyira szeretne utolérni. Ha pedig ez a valaki egy idősebb testvér, még nehezebbnek tűnhet a helyzet, mert folyton a testvérével hasonlítják össze, ami nem túl kellemes érzés. De meglehet, hogy egyszer majd ez az illető rá fog bízni egy feladatot. Egy feladatot, aminek beteljesítésére ő nem volt képes. Akkor talán képes lesz elfogadni önmagát, mert lehet, hogy van benne valami, ami másban nincs. És talán megakadályozhat valamit, aminek nem lenne szabad megtörténnie.
Itt kezdődnek a főszereplő, Narumi Ayumu legveszélyesebb napjai, bár erről ő maga egy elég kellemetlen incidens során szerez tudomást (igaz, itt még nem sejti, hogy többről van szó, mint amennyi első pillantásra látszik). Azzal kezdődött a dolog, hogy egy fiatal lány leesett az egyik emeleti lépcsőfordulóról az udvarra. A kiérkező nyomozók figyelme a körülmények első vizsgálata után rögtön rá terelődik, és azzal gyanúsítják, hogy szándékosan lökte le, hogy megölje. Ayumu eldönti, hogy kideríti, mi történt valójában, nem kis mértékben azért, mert nem kívánt kitüntető figyelemben részesül azóta. Hamarosan rájön, hogy ki volt az igazi tettes, ám a válasz csak újabb kérdést vet fel. Mielőtt az igazi tettes, Sonobe is "balesetet" szenved, még mond valamit, ami feltűnik Ayumu-nak. És ahogy végiggondolja ami történt, kezdi sejteni, hogy nem puszta ellenszenv van a dolog hátterében... hanem valami sötét titok, amely elég fontos, hogy sokak életébe kerüljön.
A dolognak persze messze nincs még vége. Ayumu egyre jobban érzi, hogy bármi is áll az események hátterében, annak köze van eltűnt bátyjához, Kiyotaka-hoz, akinek két évvel korábban egy rejtélyes csoport utáni nyomozás során nyoma veszett, és akinek árnyékából még ennyi idő elteltével sem tudott kiszabadulni. És még mielőtt feleszmélne, gyilkosság történik, bár ezúttal nem őt gyanúsítják. Sógornője, és a társa, Wataya nem örül, hogy Ayumu megint beleüti az orrát a nyomozásba, de logikus gondolatmenetét, és ennek eredményeit nem hagyhatják figyelmen kívül. Ayumu pedig egyre jobban belekeveredik annak a titkos társaságnak a harcába, amely után a bátyja is nyomozott eltűnése idején...
A szereplők között természetesen Narumi Ayumu az egyik legfontosabb. Magányos típus, aki mindent a maga módján intéz, és ha csak teheti, kerüli mások társaságát. A sógornője, Madoka azóta keresi a válaszokat, amióta eltűnt a férje, ám kitartása folyton megtörik Ayumu makacsságán. Elszánt, de sebezhető is egyben.
Yuzaki Hiyono Ayumu "társa" lett már az elején, ő látja el információkkal, miközben próbál segíteni, hogy elviselhetőbbnek tűnjön számára a rideg valóság. Bolondos, de egyébként kedves lány, akire mindig számíthat.
Hamarabb botlik beléjük, mint hinné: elsőként Eyes Rutherford-ba. De találkozik még a hasonlóan okos Takeuchi Rio-val, a tüskés Asazuki Kosuké-val, és még sokakkal a Végzet Gyermekei közül.

Az opening, és az ending is jók lettek, főleg a zenéjük (a zene amúgy is nagyon jó benne, mivel illik a sorozatban előforduló helyzetekhez), bár az opening környezete kicsit szokatlan.
A szinkronhangok már érdekesebbek. Többnyire jók lettek, bár vannak olyan szereplők, akiknek valamiért még a legnagyobb veszélyben sem lehet indulatot, vagy érzelmet kihallani a hangjukból. Ettől eléggé hasonlít az általuk elmondott szöveg egy monológra. Ez főleg akkor lehet zavaró, amikor valamelyikük épp egy lépésre van attól, hogy életét veszítse, és mégis olyan hangon beszél, mintha az időjárásról kérdezték volna.
Az animációval viszont nincs semmi gond, kellően színes, és részletgazdag, ugyanakkor, mivel poénok is sűrűn előfordulnak, gyakran lehet látni nevetséges megjelenítési formákat, főleg Hiyono-ra lesz ez jellemző. A karakterdizájn is megfelelő, jól illik a szereplők személyiségéhez.

Sajnos azonban vannak komoly hiányosságai is a sorozatnak. Az egyik a már említett érzelemhiány: nehéz elhinni, hogy egy fiatal srácnak, akinek nem is olyan régen még viszonylag rendben volt az élete, hirtelen az életére törnek, és mégsem (vagy csak nagyon kicsit) látszik idegesnek. A másik, hogy a néző úgy érezheti magát, mint a főszereplő: nem tudja, mi miért történik, de tovább kell lépnie, mert csak így reménykedhet abban, hogy így talán megtudhatja, mi áll a háttérben. Ezzel csak az a gond, hogy nem kapunk választ a kérdésekre, vagy legalábbis nem kielégítőt, így a nézőnek hiányérzete maradhat. A befejezés is nyitott, amely után még bármi történhetne. Bármilyen izgalmas is maga a történet, ezek miatt némileg csalódás is egyben, bár ettől még mindenképpen érdemes megnézni.

Ezt a sorozatot leginkább azoknak ajánlanám, akik szeretik az izgalmas, akciódús történeteket, némi rejtéllyel, egy kis vígjátékkal, és drámával keverve. Jó szórakozást kívánok!